Először is arra gondoltam, hogy lehetnek olyanok, akik nem tudják mit jelent a „sitrep” szó. Az amerikai katonaságnál honos kifejezés ez, ami „situation report”-ot jelent, azaz „helyzetjelentést”. A kommunikáció meggyorsítására hivatott military szleng, például egy felettes által a rádióban elengedett utasítás lehet. Én személy szerint a Battlestar Galactica című sorozatban hallottam állandóan, aztán elkezdtem használni....
Tehát, a Philadelphiai kirándulás óta eltelt 4 napban (kedd-szerda-csütörtök-péntek) sokat dolgoztunk. Kedden a napi rutinfeladatok ellátása után, Bencével megkérdeztük Magic-et, hogy mit csináljunk és a kérdésünkre csak annyit mondott, hogy szekrényt, illetve polcot.
Összesen ennyi információnk volt, amikor nekikezdtünk életünk első, saját készítésű fapolcának. Gondoltuk itt végre megmutathatjuk, hogy mit tudunk. Az volt a jó benne, hogy ez végre egy kötetlen és kreatív feladat volt. A tervezéssel kezdtük, robbantott ábrát és keresztmetszetet is rajzoltunk a teljesen primitív szerkezetnek és nagyon élveztük, hogy nem füvet kell nyírni vagy valamelyik szokásos zsibbasztó feladatot kell végezni. Az alábbi képen, baloldalon látszik a szekrényünk végleges változata. A kész polcot lecsiszoltam és bepácoltam, tényleg tetszetős darab lett. Meg is dicsértek érte minket és azt mondták, hogy annyira jónak tartották, hogy rögtön még öt darabot rendeltek. De, hogy érezzük ki a főnök, elmondták, hogy a kis doboz az alján, a süllyesztett elemmel fölösleges, idő- és fa-pazarlás – mondja ezt nekem egy amerikai, pff -, tökéletes lesz nélküle is. Szóval a képen látható többi polc az ő verziójuk szerint készült, már szerdán és ráadásul teljesen egyedül csináltam, ugyanis Bencének day off-ja (szabadnap) volt, bár délután bejött egy órát segíteni, mert kíváncsi volt, hogy haladok és, hogy mi lett az eredeti sorsa. A munkafázisok is jól megfigyelhetők, jobbról balra haladva. A polcok előtt látható faanyag, pedig a kiindulási állapot, olyanokat kaptunk eredetileg. Ahhoz, hogy a négy szekrény így elkészüljön szerda estére, én este tízig bent maradtam dolgozni és ezt kedvelték a többször arra autózó főnökeink.
Csütörtökön az úgynevezett „change over day” volt, ami az első session végét jelezte. Reggel nagyon korán kellett kelni (6.45) és én valamitől megfáztam – talán Philly-ben fázhattam meg, ahol a negyven fokból, izzadtan, folyamatosan a -2-re légkondizott helységekbe rohangáltunk ki és be -, meg nagyon fáradt is voltam a túlóra miatt. Tehát ez a váltás a session-ök végén a tábort elhagyó gyerekek cuccainak összeszedésével kezdődik, majd délután a folyamatosan érkező új gyerekek hatalmas táskáéinak lepakolásával kezdődik. A következő ilyen napon majd készítek pár fényképet, hogy hogyan is néz ki egy ilyen. A nap egyébként nem volt különösebben megterhelő, normális időben végeztünk és a munka végén közölték, hogy péntekre legalább öt, de inkább hat polcra lenne szükségük, nem is lesz más dolgunk. Én bent is akartam rögtön maradni, de azt nem engedték, mondván, hogy korán keltünk, sokat dolgoztunk és a végén levágjuk valaminket…
És jött a péntek, amikor kész tervvel a zsebemben, Bencével érkeztem a maintenance shopba, hogy elkezdjem a maratoninak tűnő szekrényácsolási versenyt. Hamar látszott, hogy a két nap alatt felszedett rutin mennyire felgyorsította a munkát, már ebédre vagy hat szekrény állt, igaz még nyersen, pác és csiszolás nélkül. Nem is húzom tovább a dolgot, a határidő előtt vagy két órával már le is lassítottunk, mert nyolc polcunk állt szinte teljesen készen. Büszkék is voltak ránk – bár állítólag engem annyira nem kedvelnek, sőt… -, Christől megkaptam a Captain címet, ami nagy dolog, mert csak őt hívják Captain-nek a táborban. Végül is ennyi történt a héten, ami említésre méltó és már megint csak 2 napot kell dolgozni a következő day off-ig. Most nem utazunk sehova, én személy szerint egy olyan napot szeretnék, amin semmit nem kell csinálni. Szerintem kifekszem a tópartra és egész nap olvasok meg döglök.
Most azt tudom mondani, hogy elég gyorsan telik az idő. Nyakunkon a visiting day és az már a tábor fele. Utána állítólag minden könnyebb lesz. Mike, a harmadik főnök meg is mondta, hogy nincs ránk szükség a nyár második felében és, hogy könyörögni fogunk a munkáért. Legyen így, én el fogom foglalni magam…
