Kedves közönségem! Közkívánatra – az égvilágon senki nem panaszkodott –, újra egy helyzetjelentés formájában adok hírt magamról. Ha minden igaz, már két hete nem jelentkeztem. Sajnos az utolsó szekrény készítése után több fülem maradt, mint ujjam, így diktálnom kell a bejegyzéseket és mivel az illető mexikói, így rendkívül lassú a folyamat. Minden viccet félre téve, természetesen négereknek diktálok, nem középföldieknek… :P
Először is túlvagyunk a visiting dayen, amikorra ugye itt mindennek KÓSERNEK kellett lennie. Az ígéret szerint, az ezt megelőző körülbelül 5 napban, nagyon sokat fogunk túlórázni, de ahogy közeledtünk ahhoz a bizonyos szombathoz, sehogy sem akart bedurvulni a dolog. Gyakorlatilag csak péntek este kellett 8-ig dolgoznunk, de csak nekünk, magyaroknak, illetve abból is csak két embernek kellett befejeznie a pump track-et, a mountaion bike department-nél. Viszont, mivel nagyon összetartóak vagyunk, minden hun ott volt. Ezt a spirit-et látva Magic, közölte velünk, hogy annyira atomcsászárok vagyunk, hogy jövőre az egész csapatot, mindenkit beleértve szeretnének visszavenni és nagyon köszönik, mert a 13 év alatt, ő ilyet még nem látott. Ez az elismerés, azért jól esett, dobott a hangulatomon, ami egyébként kicsit zaklatott volt a munkát tekintve. Mike, a karbantartó főfőnök még két rekesz sört is hozott nekünk, behűtve.
Szóval, nagyon nehéz kitűnni, hiába vannak körülötted dilettánsok, akik csavarhúzót se láttak még életükben. Néhány ember egészen új értelmezést adott a barbár és a kontár szavaknak, a józan paraszti észből pedig csak a paraszti ész jutott nekik, tehát arra sem igazán tudtak támaszkodni. Valamilyen képet elmentenek az emberről az elején, ki tudja mit figyelve és aztán úgy kezelik a későbbiekben. Mint írtam, tudomásom szerint én nem voltam annyira megbecsült tagja a társaságnak, ami meglehetősen bosszantott, tudniillik tényleg beletettem mindent, még akkor is, ha nem látták és a morálomat sem engedtem széthullani az kezdeti alacsonyra reputációm miatt. A szülők napja óta eltelt egy hétben, viszont többször szóba került, hogy vissza szeretnék e menni és Magic a minap, amikor csak én voltam ott, elmondta nekem, hogy mennyire büszke, külön rám, mert nagyon ritka, hogy valakiről megváltozzon a véleménye a munkát tekintve és én tényleg „megetettem vele a szavait”. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy minden nap én vagyok ott elsőnek az elmúlt egy hónapban, a főnököket is beleértve. Mindig kész vagyok a munkára, ha valamilyen feladatot kapok, azt pedig a legjobb tudásom szerint igyekszem megcsinálni és nem bánom, ha túlóráznom kell miatta. Szóval a munkám, mondhatjuk, hogy meghozta a gyümölcsét és végre értékelik a hozzáállásomat és a morálomat. Így egészen más. A táborból kicsivel több, mint két hét van még hátra, ami nagyon hamar el fog telni.
Visszatérve a kollegák tehetségtelenségéhez, hogy nehogy azt gondolja valaki, csak az arcom nagy, és itt igenis jóravaló embereket ócsárolok, el kell mesélnem, hogy az egyik kollega konkrétan bement a maintenance shopba, ami nem lett volna akkora baj, ha az autóval a garázsbeállót célozza meg. Mindösszesen 4 métert tévedett és a gyanú sem merülhetett fel senkiben, hogy tényleg be akart állni, mint ahogy utóbb ki is derült, tényleg nem akart. Szóval nem kormányozni nem tud, hanem a pedálokat nem ismeri, így történhetett meg, hogy a fék helyett a gázra lépett. De annyi baj legyen.
Egy másik esetben az egyik srác, szemeteszsák helyett leveskockát hozott, hogy majd azt rakjuk a kukákba. Nem ismerte fel az egy hónapja minden nap használt dobozt, a csomagoláson elhelyezett feliratokkal – „főzze forró vízben 5 percig és kavargassa”, illetve „nem szemetes zsák” –, nem fárasztotta halványan pislákoló elméjét. Arról ne is beszéljünk, amikor valaki a benzinüzemű traktorba gázolajat tankol, majd miután vele szívatják le az egész tankot, egy hét múlva megkérdezi ugyanarról a járműről, hogy mit is kell bele tankolni. Persze a tábor saját kútjaira ki van írva, hogy milyen üzemanyag nyerhető belőlük, és a traktorokon is fel van tüntetve, hogy milyen folyadékot kellene beletölteni. Természetesen vannak talpraesett és életrevaló kollégák is, ők ezt ne vegyék magukra, ha véletlenül olvassák ezt az elhagyatott naplót.
Pénzügyi okok miatt úgy döntöttem, hogy a Niagara vízesés meglátogatását életem egy másik szakaszában szeretném megejteni és a többiek is hasonló álláspontra helyezkedtek. Van egy elég idegesítő probléma is, méghozzá, hogy a bankkártyámat hirtelen nem fogadták el sehol, ott sem, ahol gond nélkül tudtam fizetni és a készpénzem is elfogyott. Mindennek tetejében még nincs minden szállás lefoglalva, úgyhogy nagyon gyorsan intézkednem kell ezügyben.
Hétfőn, a következő day off-on tubingolni megyünk, ami nem tudom, hogy pontosan micsoda, de ha minden igaz egy traktorkerékkel kell egy folyón lecsörgedezni. Majd utólag mesélek és gondolom fényképek is készülnek majd. Kedden change over day lesz, tehát megint a gyerkőcök zsákjait kell dobálgatni ide-oda. Elméletileg fárasztó nap, gyakorlatban eddig egyik ilyen alkalom sem volt megerőltető. Vár még ránk a hivatalos maintenance party, ami valószínüleg Chris házában lesz és még egy utolsó day off is, melyen Scranton-ba tervezünk ellátogatni.
Ennyit mára, folyamatban van még pár cikk megírása, melyeket a kedvemhez és a lehetőségekhez képest, igyekszek majd minél előbb elérhetővé tenni. Üdvözlet Starrucca-ból.
