Ricsi Elutazott

A tábor rendje szerint a nap a reggelivel kezdődik 8 órakor. Elég gyorsan lezavarják ezt a napirendi pontot, fél órával későbbre teljesen kiürül a 400 fős dining room. Az első napon semmi érdekes nem történt, csodálkoztam is, hogy miért nincs valamilyen orientáció. Szabadidőnkben a táborban egyébként az egyik kedvenc helyemmé vált részen szoktunk lenni, a házunk (továbbiakban bunk, ejtsd: bank) mögötti erdős területen, és ez most sem volt másképp, amíg Z barátunk - magyar srác, aki a 2. szezonját tölti itt a táborban és a cirkuszban dolgozik, bár tavaly karbantartó volt, mint most én - meg nem jelent, hogy felettese, Kim invitációját kézbesítse felénk, miszerint várnak minket a cirkuszban. Azt hittem, hogy most lesz a megbeszélés, amin majd mindent elmondanak, de valahogy nem állt össze a kép, hogy miért oda mennénk és miért mesél Kim a cirkuszban arról, hogy a trapéz a legmagasabb pontja a cirkusznak, de a kötéltáncos hely sem alacsony. Kétszer is felnevettem, amikor kiderült, hogy nekünk kell oda felmenni és kipróbálni milyen mutatványosnak lenni. Ez nem csak a légiesnek csak legutoljára nevezhető alkatom miatt volt felettébb érdekes ötlet, hanem mert köztudott, hogy az akrobaták nem tanulnak fizikát, én viszont tudom, hogy nem lehet a levegőben maradni "csak úgy". Én nem mondok semmit, majd a képek mesélnek. Számomra is hihetetlen, de photoshopot ezúttal nem használtam, ezek a digitális adathalmazok, valóban a valóság két dimenziós leképezései. Felmerülhet a kérdés, hogy féltem-e, vagy, hogy miért mentem fel, de erre csak azt tudnám válaszolni, hogy a félelem valójában nem létetik, így ha volt is ilyen ignoráltam, ugyanakkor tudtam, hogy nem engednének fel, ha nem bíznának magukban. Mindezek ellenére meg kellett állapítanom, hogy a 15 méter az bizony magas és, hogy az ember lába remeg, ha akarja, ha nem... :S A nap végére egy rekesz budweiser elfogyasztásával tettünk pontot vagy inkább felkiáltójelet.