Ricsi Elutazott

A Camp Leaders közreműködésével, lehetőséget kaptam, hogy barátaimmal 3 hónapra az Amerikai Egyesült Államokba látogassak, először egy kicsit dolgozni, majd utazgatni. 2011 Június 14-én elhagyom a Vén Európát, az ezt követő időben pedig igyekszem a legtöbb helyre eljutni majd. Ez a blog a tervek szerint rövid beszámolókkal és fotókkal fog hírt adni, célja a kapcsolattartás és az események rövid naplózása...

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

HTML

Day 2 – The way to Island Lake

2011.06.21. 02:48 | Richey | Szólj hozzá!

 Bármilyen meglepő, de reggel felkeltünk és mivel a Campleaders által szervezett és ígért reggelinkről New Yorkban senki sem hallott, kénytelenek voltunk elmenni egy klasszikus és nagyon hangulatos kis amerikai „diner”-be, ahol fantasztikus reggelit rittyentettek elénk két perc alatt, 10 zöldhasúért, ami ugyan nem kevés, mégis finom volt és hosszú idő után, végre vendégnek érezhettem magam egy vendéglátóhelyen. Nagyon régóta vágytam egy ilyenre, mert Magyarországon ezer éve nem találkoztam olyan hellyel, ami nem kizárólag aranybánya szeretne lenni, hanem a vendégekkel is törődik, még ha ezt azért is teszi, hogy aranybánya legyen…

A leendő munkahelyünk délre intézett nekünk buszt, mely 50 perc késéssel, de megérkezett, majd 4 órával később a táborban fékezett le megint. A szállások elfoglalása után az első menüt is elfogyasztottuk, mely meglepően pozitív csalódást okozott. Sajnálom, de már nem emlékszem mi volt. Összességében, annyit tudnék mondani, hogy a kaja idézőjelben kifogástalan. Ez azt jelenti, hogy minden ehető, sőt finom is. Sokkal rosszabbra számítottam, nyílván ez is szépíti a képet. Friss, érett zöldségek és gyümölcsök, változatos étrend, és mindez végtelen mennyiségben, különféle üdítőkkel áll rendelkezésünkre, szóval királyi a sorsunk ezen a téren. Itt rögtön rövid kitérőt tennék a „Disposable America” című még meg nem írt cikkemhez. Arról lenne benne szó, hogy itt minden eldobható, és ami eldobható, azt bizony el is dobják. Étkezésenként sok kiló el nem fogyasztott ételt semmisítenek meg. Elképesztő a pazarlás, ha valami elromlik, akkor szóba sem kerül a javítás, oda új kell. A takarékos és praktikus felhasználásra való törekvéseimet, egy „Forget about it, no recycling here, this is not Europe” válasszal teszik hasztalanná – azért én igyekszem továbbra is. Erő az ész fölött, így lehetne röviden összefoglalni a tapasztaltakat. Szándékosan nem szeretném fejtegetni a kérdést itt - csak a tényeket akartam leírni -, de mindenképpen érdemes elgondolkozni rajta.
Az első esténk a legszigorúbb tábori szabályok – azok, amelyek azonnali kirúgást és az USA 3 napon belüli elhagyását vonják maguk után - módszeres megszegésével telt, csak a gyerek-abuzálás maradt ki, de az nem is volt a bakancs-listámon ;).  Másnap szabadnap, melyen egyetlen feladatunk a tábor megismerése, szemrevételezéssel. See the next post!

A bejegyzés trackback címe:

https://ricsielutazott.blog.hu/api/trackback/id/tr943001967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása