Ha nem voltatok amerikai gyerektáborban, akkor még nem láttatok nagy táskát. Képzeljétek el, hogy egy 30kg-os gyerek körülbelül a saját súlyának kétszeresét hozza magával és mindezt akkora méretű valamiben, hogy egy Samsonite gyár kényelmesen elférne benne, de az biztos, hogy minden gond nélkül tudnék benne aludni. A legextrémebb dolgokkal találkoztam a pakolás közben: volt aki két szekrénnyel (!) – igen, a bútorral -, illetve akváriummal érkezett. A golf felszerelés már átlagosnak mondható, de jött gyerek, több gitárból álló hangszerkészlettel is. Gyakorlatilag kár is részletezni, még én sem hiszem el ami itt van. Látni kell ezt, mint New York-ot.
13 darab, 50 fős busz hozta a gyerekeket és áruháznyi mennyiségű holmijukat. A feladatunk az volt, hogy a lányok körletébe eljuttassuk a lányok cuccait, a fiúkéba pedig természetesen a fiúkét. Ehhez segítségül hívtuk a Bolygó Kapitányát, aki nem ért rá, ezért a dump truckot és a pick up-jainkat használtuk. Két ember megfogott egy csomagot, majd egykéthá-ra feldobta a megfelelő helyre. Amikor már mesébe illő módon nagy kupac volt az autók hátulján, ügyesen a kívánt helyszínre szállítottuk a szállítmányt, ahol kiborítottuk a fűre. Picit bele is éltem magam a repülőtéri csomagpakolók helyzetébe. Teljesen „értéktelen” és személytelen táskákat dobáltunk 10 méterekre és még élveztük is. Akkor kaptunk igazán vérszemet, amikor őrült Chris, akiről már meséltem, nekifutásból a levegőben repülve, páros lábbal helyezett arréb egy hegy méretű bőröndszerűséget.
Ez volt a délután, egyébként a munka szempontjából rosszabbra számítottam, végül is jól elvoltam, sokat röhögtünk őrült Chris-en, az amcsikon, a csomagokon és az autón ülve is. :P
Este kilenckor bejött a szobánkba Magic, a mágus, hogy a segítségünket kérje. Néhány bunk-ban probléma volt az ágyakkal és állítólag Mihael a hernyó szúrta el a dolgot. Ő egy Cseh srác és minden maintenance-es magyarba hagyott egy két tüskét a stílusával. Néha szereti nézni, ahogy dolgozunk és rettenetesen tenyérbe mászó válaszai vannak. Unalmas munkaóráinkban különböző kínzási módszereket és halálnemeket ötlünk ki neki. De a lényeg az, hogy segítettünk a Macseknek, és így remélhetőleg szorosabbra fűzhetjük vele a kapcsolatot. Ennyi volt a ma, most itt az internet szobában, éjfél van és az utolsó simításokat végzem a poston.
A kimaradt napokról annyit, hogy volt előző nap egy hatalmas viharunk, ami elmosta a fél úthálózatot, így kevésbé kellemes órákat szerezve nekünk. Egész nap gereblyéztük a fűről a sódert, meg lapátoltunk. Holnap pedig kezdődhet a fűnyírás megint…
Egyébként tegnap elmentünk futni és a gym-be is lenéztem, ami egy elég gyenge pontja a tábornak, bár szerintem aki akar, az tud. Szóval a mai napot szándékosan kihagytam, de holnap újra nekiveselkedek a súlyoknak és távoknak. Most pedig megpróbálok felállni, ha enged az izomláz :)
Ha valamilyen kívánság vagy kérdés van, várom őket, válaszolni fogok. Tervezek kajás postot és szeretnék fényképezgetni a táborban, illetve bemutatnám a kollégákat is és tábori embereket is. Találkozunk a következő postban.
FIGYELEM! Hivatalasan is elérhető leszek magyar idő szerint hétfő hajnaltól kezdve a délelőtt folyamán. Skype: ricsibanez illetve facebook. MSN sajnos nincs...
